Élményekkel telve

Engedve a nem mondom meg, de tudjátok, hogy ki részéről jövő baráti unszolásnak – írjá má egy beszámolót! – megpróbálom összegezni a duplacsúcsos élményeket.

A hivatalos számok, tények stb itt:  Szimpla Élmény találhatóak.

Mi voltunk/vagyunk/leszünk a bagoly koalíció névre hallgató formáció. Tudom, senkit nem érdekel, de a név eredete: BAGOLY, mert sokat futok sötétben, mint a Kápkert utcai bagoly szekció tagja, Gábor pedig Herceghalomban fut sokat sötétben. KOALÍCIÓ, mert a párt két szomszéd vár tagjai alkották. Név szerint: Bácsalmási Gábor Herceghalomról, és Etyek képviseletében szerény személyem Tibay Csaba.

Csak közbevetem, hogy párosunkban van már egy Szuper Balaton is márciusról, és több közös részvétel különböző csapatformációkban.

Ez volt az első olyan verseny, ahol együtt futottunk, mert hogy ez egy páros verseny volt (előző versenyeken váltóban voltunk, tehát egyszerre nem voltunk a pályán). Azaz a két embernek egyszerre kellett teljesítenie a távot. Igazából nem volt verseny, mert minden, szintidőn belül célba érkezőt jutalmaztak két dögcédulával, és nem hirdettek eredményt, nem volt dobogó, fanfár és hasonlók, de…. azért mindenki böngészte az eredménylistát, mindenki nyomta az iramot.

1

Aki ránéz a térképre, az láthatta rögtön, hogy nem unalmas a pálya vonalvezetése. Az útvonal nagyjából így nézett ki: Mátrafüred-Kékestető-Parádsasvár-Kékestető-Mátrafüred. Az látszott, hogy lesz egy kis szintkülönbség….. és tényleg, volt, óra szerint 1680m fel és le és fel és le. A táv 36 km-re jött ki, ami nem sok, de nem is kevés. Úgy gondlom egy jó belépő a terepfutás világába.

A jegyzőkönyv: elindultunk szépen felfelé Füredről, ez nagyjából rendben is volt, mivel futottunk már Kékest volt fogalmunk arról, hogy mi vár ránk. Mivel nem esett sem eső, sem hó (pedig többen szurkoltak ezértJ ) nem volt nagy gáz. Persze 7,5 km felfelé az sok, meg persze volt egy-két dagonya is, de így értünk fel a csúcsra először:

2

Csipogás, frissítés (megjegyzendő, hogy mindenhol habzsi-dőzsi volt, csak a tatár beefsteak hiányzott marháraJ, nagyon kedves emberek gondoskodtak rólunk, és külön tetszett a saját pohár használata) és irány lefelé. Na itt jött egy meglepi, amit úgy hívnak, hogy Sombokor lejtő. Persze mindenki mondta, hogy ez szívás lesz, de… azt nem gondoltam, hogy átmegyek kőszáli kecskébe oltott bagolyba, aki kőről-fára, kőről-kőre, fáról-farra-fára, majdnem pofára ereszkedik lefelé a kb 400 m-en.

És a kép csak a koncentrációt adja vissza, az érzés megfizethetetlen volt.
És a kép csak a koncentrációt adja vissza, az érzés megfizethetetlen volt.

Ezt leküzdve végrehajtottam egy szorgalmi feladatot kb 400 m-en (eltévedtem, de ez így leírva olyan banális…), és érkeztünk a Parádsasvári frissítőhöz és a fordulóhoz. Kb 8 km downhill után újra irány a Kékes, hisz Gáborral ekkor még csak egyszer voltunk a csúcson, kellett még egy!

A visszaút eleje jól futható volt, bár folyamatosan emelkedett, aztán egyszer csak jött a szopacs kettő. Merthogy ha nem is függőlegesen, de megint sziklaváltót rendeztünk, csak ezúttal felfelé. Ráadásul minden kanyar után a csúcsot vártuk, de csak vártuk, mert még tovább, még felfelébb, és még meredekebben, aztán kanyar és még tovább, még felfelébb, és még meredekebben, aztán még egy kanyar és még tovább, még felfelébb, és még meredekebben, és így tovább, tudjátok kanyar… és…. még tovább, még felfelébb, és még meredekebben….. és, akkor… még… nem… ott volt a csúcs, és nem menekült tovább, meghódítottuk újra, csipogás, frissítés és lefelé rohanás…

Illetve lett volna rohanás, mert közben a jobb térdem elkezdett fájni, ami azért visszafogott eléggé. Gábor türelemmel viselte az én megpróbáltatásaim is – máskor meg én az övét, de az ilyen verseny ettől és tényleg ettől szép, ha nem is szó szerint, de húzzuk-toljuk egymást -.

Ebből a lejtmenetből két élmény maradt meg, az egyiket még ma is hordozom magammal. 1. un. „combfarkas”, azaz kutyául fáj a combom első része, minden lefelé lépcsőzéskor azonnal előjön az érzés, ami megfizethetetlen… 2. a másik emlék pillanatnyi volt, úgy, de úgy pofára estem, hogy benne lennék a best of-ban a youtubon, vagy a WATTS-ban, de szerencsére senki nem látta, csak két mókus, de azokat megvesztegettem egy-egy müzli szelettel (hehe) .

Szóval lassacskán beértünk a faluba, kanyargóztunk az aszfalton egy kicsit és jött a

4

Igen, igen a cél, a befutó, az ilyenkor szokásos öröm és mámor.

Csak a tények kedvéért:

Név Rajt Kékestető #1 Parádsasvár Kékestető #2 Cél
· #117 07:59:57 01:05:28 01:57:37 03:38:19 04:49:21
· #116 07:59:57 01:05:26 01:57:36 03:38:09 04:49:19
· Bagoly koalíció 07:59:57 01:05:28 01:57:37 03:38:19 04:49:21

Ezzel az eredménnyel 13-ak lettünk 50-ből, szerintem ez vállalható, pláne elsőbálozóként.

A versenyről, a szervezőkről, a hangulatról, a futótársakról csak és kizárólag szuperlatívuszokban lehet említést tenni! Tényleg, ez egy más világ a budapesti aszfalt versenykehez képest, nekem sokkal szimpatikusabb úgy hogy el is dőlt: erre veszem az irányt!

Zárásképpen pedig egy nagy virtuális pacsi Gábornak újra, remélem nem utoljára!!! Irány a Szuper Balaton 2016 edition!!!

Hivatalos Csapatképünk:

A Bagoly Koalíció
A Bagoly Koalíció

Tibay Csaba bejegyzése

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.