Kis rossz, sok jó

Elöl Csabi, háta mögött Gábor. Két stílus: profi eredmény
Elöl Csabi, háta mögött Gábor. Két stílus: profi eredmény

Tényleg négy nap buli, barátság, és mindenekelőtt, futás a BSZM. Az idő kegyes volt, ettől már eleve adott volt a jó kedv, ráadásul jöttek az eredmények is, itt-ott sikerült javítani, illetve nem is csak itt-ott, hanem mindenütt ez meg is hozta a jó kedvet.

A terveknek megfelelően, terven felül teljesítettük a 2015 Balaton Szuper Maratont. Hogy ez mit takar, amikor összeállt a páros – 2014. november – Gábor azt a kijelentést tette, hogy 5:00perc/Km-el kellene célba érni Siófokon. Mivel a nagyobb, erősebb, és ez alapján gyorsabbnak is tűnt Gábor, nem mertem vitatkozni…. csak futottam.. futottam…  és futottam márciusig.

Bácsalmási Gábor, kosárlabda edző, kétgyermekes apa, nem mellesleg kiváló futó
Bácsalmási Gábor, kosárlabda edző, kétgyermekes apa, nem mellesleg kiváló futó

Ki az a mi: Bácsalmási Gábor a futó párom. és csapatfőnök. A lánycsapatot Gábor kedves neje Pécsi Andi (azért ő is gyakran megfordul az etyeki dombokon és a Káposztáskert utcában, nem ismeretlen szűkebb hazánkban) és Szilágyi Fruzsi alkották. Mivel a csapat 50% herceghalmi illetőségű ezért a Herceghalom2 csapatnéven indultunk. Az udvariasság jegyében a Herceghalom1 nevet a lánypár kapta.

Pécsi Andi jobbról, Szilágyi Fruzsi balról - ők női győztesek lettek
Pécsi Andi jobbról, Szilágyi Fruzsi balról – ők női győztesek lettek

Aztán ahogy telt múlt az idő, gyűltek a kilométerek, jött a tél majd a tavasz, illetve egy-egy betegség finomodtak a tervek is… és igen ki kellett tolni az elképzeléseket. Én úgy gondoltam, hogy a 4:55-5:15 között lesz a reális átlag, Gábor plusz 10-et adott az eredeti elképzeléshez az az 5:10-re lőtt be minket. Mind a ketten edzettünk, amit, ahogyan tudtunk. Én próbáltam 3-4 napos blokkokat kialakítani az edzésben, hogy szokjam a sorozat terhelést. Kihagytam pár futást persze, de alapvetően szorgalmasan készültem, mert hát a csapatfőnök megmondta…. . Gábornak volt egy hosszabb kihagyása, amikor a takonykór győzött, ez vezetett az eredeti elképzelés emeléséhez. Nekem egy nagy félelmem volt, hogy tudok újra elindulni 15 km után, illetve hogy tudok úgy erőt beosztani, hogy hozom az eredményt, de csak annyira purcanok ki, hogy a kenceficék, vitamin löttyök, és „tépek” újra tudnak indítani kicsit több, mint egy óra múlva.

Összességében jól sikerült a felkészülés, amit lehetet kihoztunk, a nem várt nehézségeket is szem előtt tartva határoztuk meg a új célt, ami az 5:05-5:15perc/km-re lett.

Férfi páros. Etyek és Herceghalom is képviseltetve lett a Szupermaratonon.
Férfi páros. Etyek és Herceghalom is képviseltetve lett a Szupermaratonon.

Aztán eljött a nagy nap és usgyi….. Az első 15 kilcsi nekem arról szólt, hogy megtaláljam a ritmust, és fegyelmezetten tartsam a vállalható, de nem kipurcanós tempót. Sikerült. Az első napon szinte jól esett újraindulni… többet ilyen nem fordult elő. Az első nap időeredménye biztató volt, és a helyezésünk is vállalható, hoztuk az első, sík szakaszt. Csütörtök este még az első közös nyújtás alatt… mert ilyen is volt, még azt gondoltam, hogy tisztes eredmény lenne az első 20-ban maradni.

Jött a második nap, Gábornak jutott a hosszú, de sík szakasz, nekem a hegyibefutós félmaraton. Mivel a pályát ismertem, nagyjából a nehézségekkel is tisztában voltam. Az elejétől jó ritmusban tudtam tolni. Gyűjtöttem egy kis időelőnyt, ami az emelkedőkön ki is fizetődött. A helyezésen javítottunk egyet, sőt ezt a pozíciót stabilizálni is sikerült a megszerzett előnnyel. A 2014-es futáshoz képest – akkor is ugyan ezt a távot nyomtam, kevesebb kilométerrel a lábamban, hiszen akkor hárman, csapatban futottunk – szinte jól esett a félmaraton. Sokkal jobb ritmusban, és 27 másodpercet javítva 4,57perc/km tempóban másztam fel a Szigligeti vár tövébe.

Innét már kezdtem élvezni a versenyt. A két nagy parán túl voltam, és jól sikerült. Az eredményt jól hoztuk, és láthatóan tartani is tudjuk/tudtuk. Visszatértünk an novemberi tervekhez, ami azt jelenti, hogy bőven túlteljesítettük a – módosított – célt. Ráadásul nem esett szét a versenyzésem, éreztem, hogy fizikumban és fejben ott tartok, ahol ilyenkor tartani kell.

Időközben a csajoknál kiderült, hogy reális esély van a női páros mezőnyben nem csak a dobogóra, hanem a legfényesebb éremre is. Ez nekünk is motiváló volt, és persze próbáltuk segíteni a csajokat. Én alapvetően Andit igyekeztem nyugtatgatni a kocsiban, illetve amit tudtam segítettem a váltásoknál, mivel ők kb 4-5 perccel előttünk jártak. Lelkesen integettem, amikor megláttam Fruzsit, ami azért nem volt mindig kihívás mentes, de működött.

A harmadik nap előtt kicsit megvicceltem a csapat 50%-át egy zárban hagyott kulccsal, de ez inkább motíválólag hatott. Legalább lehetett kire haragudni. Majd, Andi a csomagtartóajtóval elégtételt véve megint a futásra koncentráltunk.

A női kategóriagyőztesek. Hihetetlen nagy siker!
A női kategóriagyőztesek. Hihetetlen nagy siker!

A harmadik napon ismét két szakasz volt az enyém. Két röpke 13 km, aminek a végén a család várt a balatonfüredi befutón. Hogy azt ne mondjam „rutinból”, jó időeredménnyel és tempóval húztuk be ezt a napot is. Mondjuk, amikor Gábor leváltott nem volt olyan érzésem, hogy én másfél óra múlva újra futni fogok… sőt, ez szinte elképzelhetetlennek tűnt. Még a gondolat is fájt, de aztán mégis sikerült.

Az utolsó napi 20-as volt nekem a fekete leves. Gábor jól tolta, gyors, mintaszerű váltás… aztán 7 km szenvedés. Minden és mindenhol fájt. Nem volt ritmusom, vagy gyors voltam, vagy lassú, ugrált a pulzus stb… Minden elromlott, ami elromolhatott. Engedélyeztem magamnak egy hosszabb frissítést, ettem, ittam, piknikeztem és ez kicsit helyre tett. Oldódtak a görcsök, jött egy kis lendület, tudtam tempót menni. Igazából jó ritmusban a két nagy emelkedőt tudtam megfutni, a többi nagyjából kuka.

Összeszedtük romjainkat Andival és irány Siófok! Vártuk a két befutókat.

Örömködés, érem átvétel, csapatfotó, minden, ami ilyenkor szokásos.

Összegzés: itt-ott fáj, feszül, majd elmúlik. Jó bulit, jó versenyt és kiváló eredményt hozott a négy nap Balaton. Idén még jövünk májusban is, és remélem jövőre is! Legalábbis tervek már vannak…..

Pár szó a versenyről: Egyrészt profi, jól szervezett, másrészt ruppótlan, stílustalan.

A sötét oldal: Fejenként 31.000.HUF-ért kaptunk a rajtcsomagban egy rissz-rossz pólót és ennyi. A befutó csomagokban mindig ugyan az, amiből a ropi és a víz volt használható, a többinek a gyerekek örültek csak, mint madárláttának…. Ha már póló, akkor lehetne egy minőségi, használható, márkás igazi technikai póló. A szórólapok helyett legalább termékminta lehetne a csomagban, de ennyiért, akár komolyabb iso ital, vagy por, esetleg gél, vagy jobb fajta kencefice sem lenne túlzó. Ha elosztjuk a pénzt, az 7650HUF/nap, ami a budapesti maraton belépti díja is…. Szóval ennek megfelelő csomagokat várnék, vagy akkor inkább semmit, ez a köztes megoldás a gagyi kategória.

Idétlen szpíkerek, akik többnyire magukat és közvetlen haverjaikat szórakoztatták, gyenge – Saskabarét idéző – poénokkal. A beérkező futókról alig infó, ők sem nagyon tudták, hogy ki jön, hol áll az összetettben, mire lenne érdemes felhívni a figyelmet. Egy-egy „celebről” viszont jöttek a hosszas megemlékezések, ami sokszor az érintettet is zavarta.

A dobogó tetején két herceghalmi lány: Andi és Fruzsi legyőzték a teljes mezőnyt.
A dobogó tetején két herceghalmi lány: Andi és Fruzsi legyőzték a teljes mezőnyt.

A jó oldal: Jó útvonal, nagyon korrekt és odafigyelő útvonal biztosítás. Sehol nem kellett várni, lassítani, feleslegesen kerülgetni bármit is. Ha jött vonat – nekem nem szerencsére – akkor volt dugóka, jóváírták az időt. A frissítő pontokon korrekt kaja-pia, nem szenvedtünk hiányt. (Egyes vélemények szerint egy-két itatópont, csak vízzel még jó lett volna, nekem nem hiányzott) A verseny szervezése gördülékeny volt, mint azt megszokhattuk. Szerintem itt megkaphatta a futó azt, amit a pénzéért elvárt. Külön jó volt, hogy a betét versenyek távjai, rajtjai nem voltak zavaróak. Sehol nem futottam bele tömegbe, és úgy gondolom, hogy ez a leggyorsabbak esetében is így volt. A szpíkerek – az idétlenkedés mellett – sokszor elmondták a hasznos és fontos infókat, ami főleg a rajtoknál volt érdekes.

Még egy pici odafigyelés szervezők részéről a részletekre és akkor lassan profi lesz az egész, így azonban marad egy kis ruppotlanság – azt ne mondjam magyaros – szájíz a végére, amiért igazán kár.

A végére egy kis statisztika:

Összes táv: 194,2. Km.

Összes idő : 15:57:08 óra (tempó :4.56.perc/km)

Helyezés: kategória (férfi párosok) 12. hely, összes párosból 16. hely.

Ebből nekem jutott:

1. nap : táv1: 15,8 Km – idő:1:18:30; táv2:16,3 Km – idő:1:21:23;

2. nap: táv 21.2.Km – idő: 1:44:30;

3. nap: táv1: 13,5 Km – idő1: 01:04:50; táv2: 13,1 Km – idő2:1:03:10;

4. nap: táv: 20 Km – idő:01:41:28;

Összesen: táv: 99,9 km – idő: 532,64 perc cca 09:28:33

(remélem jól számoltam, a távok, és eredmények a BSI honlapról jöttek, az én részemet én számoltam)

Tibay Csaba cikke

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.